A salzanói eucharisztikus csoda

Rendkívüli esemény történt 1517-ben Salzanóban, Sürgősen hívtak egy papot, hogy a Viaticumot a halál szélére kerülő rokkanthoz vigye, Az évszak és a napszak nem volt megfelelő a körmenet lebonyolításához, így a papnak csak egyetlen oltárfiúval kellett megelégednie, A Muson folyót körülvevő rétekre megérkezve, többen is szembefordultak a piusszal. cotwoy, és miután a paphoz közeledtek, térdre borultak, majd követték a legszentebb szentséget egészen a betegek otthonáig, megújítva az isteni hajlamot; majd mindig a pappal együtt visszasétáltak, hogy visszatérjenek a legelőre, Loyolai Szent Ignác tyúk és társai, 1536-ban Velencében és a környező városokban megálltak, míg a Szentföldre való indulásukat várták, napokig elhaladtak a stiglianoi püspöki kastély mellett, és ily módon lehetőségük volt személyesen értékelni és kiértékelni ezt a lehetőséget. írta le egy írásában Isten jezsuita szolgája, Simone Rodriguez. Itt elbeszélik, hogyan hívtak sürgősen egy bizonyos Lorenzo nevű papot, hogy a plébánia nyugati határában, Zeminiana és Briana között a Szent Viaticumot beadja egy haldokló betegnek. Az évszak és az óra nem volt alkalmas körmenetre, így a papnak csak egy oltárfiúval kellett megelégednie.

A Muson-folyót körülvevő rétekre érve, amelyeket Cime-nek neveznek, több legelésző szamár szembefordult a Pius-köteg irányában, és miután a paphoz közeledtek, térdre borultak, majd követték a legszentebb szentséget egészen a betegek otthonáig, megújítva az utókort; aztán, mindig Lorenzo atyával, visszatértek, megálltak a legelőn. Ezt a hírt ismétlik a vének a gyerekeknek, a papoktól a hittanórákon a plébánosokig. A csodáról még a bollandisták is beszélnek, L.M.

Gerola a "The Book for All"-ban, P. Beccaro a "Jézus közelében" és P. Sanna Solaro, Sol. az Olaszországban történt eucharisztikus eseményekről szóló kiadványban. (u Ousman fegyvert a milánói eucharisztikus kongresszusra, és a plébánia archívumában őrzött 1897-es levelezés szerint a velenceiben is illusztrálni kívánta.

Nicolb Orlandino Jézus Társaságának története című művében, amelyet Bartolomeo Zanetti 1615-ben Bolognában nyomtatott ki, ismét elmeséli az epizódot. Ezt a történetet Simone Rodriguez, Isten szolgája, egy széleskörű tudással rendelkező ember írta, aki a szentség szagában halt meg Lisszabonban, Portugáliában 1579. július 15-én. Ehhez az irathoz a Kúria egy értesítést is csatolt, amely megerősíti a Csodát szemlélő pap nevét, amely még inkább meghatározta a csoda dátumát.

Lorenzo atya valóban a salzanói egyház káplánja volt pontosan 1517 augusztusában; és beidézték a Kúriára, hogy tanúskodjon a plébániával kapcsolatos kérdésekben, amelyeket akkor Don Francesco Artuso tartott, aki körülbelül 1550-ig volt ezen a helyen a lelkész. A csoda 1517-ben történt, és Rodriguez atya, aki biztosan beszélt Don Artusóval, megengedte, hogy az illetékes hatóságok megvizsgálják a szóbeli eljárást.